Eredményes volt a táborhelynek való telekkeresés, már 2002 őszén több esedékes helyet megnézett a bizottság és végül a varsági mellett döntött (egy helybelinek ez közelebbről a Küküllőmező). Erdő, patak, táborhelynek való kaszáló, talán kissé túl könnyen megközelíthető.
Aztán 2003 nyarára megjelent a színen Dénes bácsi Zetelakáról, s kiderítette, hogy a telek egy része az övé, amit az eladó (megbízottja) mutatott az nem felel meg valóságnak. A valóságon ez esetben a zetelaki közösségi emlékezetet kell érteni, mert a telekkönyv mást mutat. Sebaj, Dénes bácsi jó pénzért azóta is megengedi, hogy a telkünkön-telkén sátrazzunk. 
Táborkezdésre a füvet a király lekaszáltatta, s birtokba lehetett venni a helyet. Igaz épp zuhogott az eső érkezékor, de átadogattuk a csomagokat a patakon. Másnap már palló is lett, a híd. Meg budi. Júliára-találás is gyorsan ment s azóta is így köszöne néki.
Az völgy kissé meredek a tábornál, különösen a patak bal oldalán, ez megnehezíti a kirándulást, de a forráshoz csak felrándul a társáság (jobbára autóval). Szerveztünk egy meglehetősen koca túrát a Madarasi Hargitára, szintén autóval. Ezt meg kellett tenni, tekintve, hogy sokan nem jártak ott, s legtöbben átsétáltak a Hargita Fürdőre - ahol autóval megint kifogtuk őket.
Modor Ádám sok év után megint eljött táborozni s megint volt palacsinta. Összehívtuk az azóta is egyetlen táborgyűlést, hogy megbeszéljük közös gondjainkat - valahogy nem működik az egyesületesdi, s így azóta is a táborral kapcsolatos összes teendőt néhány ember végzi, mindenek előtt Endre és Tibi.
Itt van néhány kép.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.