Sokallhattuk az előző évi strapát, mert ezúttal "könnyen megközelíthető" (=koca) helyre mentünk. S valóban, egy galaci román család is tábort vert mellettünk, azt gondolhatták a hely nyilvános kemping.
Bár a borvízkút alaposan lerobbant a régi rendszerben s az újnak sürgősebb dolgai voltak újraépítés terén, azért az a tábor természetes központja volt, a tűzön kívül. A képek is bizonyítják mi mindenre lehetett használni a kútat s a korlátot.
A tábor felett rengeteg rókagombát szedtünk s a szemben levő sziklát örökösen szemmel kellett tartani, nem pottyan-e le valamelyik gyerek. Kirulyfürdő mindössze órányi sétára volt. A fürdő annak idején a segesvári szászok kedvelt telepe volt, ők építették a villákat melyek aztán a alkalmas pillanatban a nép kezébe kerültek. Mikor gyerek voltam a keresztúri árvaház használta nyaranta. Mostanra (újból magánkézben s szászok sehol?) annyira lerobban minden, hogy fájt az ember szíve. Magát a medencét viszot sikerült rendbehozni, ez volt a fő ok, hogy többször is lementünk a telepre.
Ez volt Selmeczyék első tábora, emlékszem Csabi akkor telefonban utazott, szeretett voltna valami üzletet összehozni - sajnos nem akadt emberére. Amúgy Végső András a legemlékezetesebb számomra, sikerült lefilmezni, amint hosszú éjszakai utazás után húzza a sátrát. Valamikor, még az analóg világban készítettem is néhány másolatot róla. Látva a határtalan édeklődést e bejegyzések iránt talán egyszer összeszedem magam s a tábori filmeket is digitalizálom;-) Addig is nézegessétek a képeket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.