Sokunk emlékezetében ez volt a legjobb tábor, legalábbis mióta húsznál többen veszünk részt. A hely is varázslatos volt, a Nagyhagymás lábánál. Túra az Egyes-kőre, matracozás az Olton, rengeteg rókagomba. Maga Balánbánya olyan lepukkant volt, mint minden hasonló telep, ahonnan a bánya, ipar eltűnt a régi rendszerrel együtt. Munka semmi. 

A budiavatás, a híd, a táborban marad ruhák "árverezése" - valamennyi nagy emlék. Volt egy kis lejtő a táborban, azon ültünk, mikor sikerült Csabit rávenni a gitározásra. A Szép nyári nap, az Alain Delon szeretnék lenni még inkább Berci tolmácsolásához tapadt, amint szorította az elemlámpa-mikrofont s beintett a kórusnak. És azóta is... Újból átélhettük ami talán legjobb a táborban: a közös éneklés mámorát. Gyakran a legváratlanabb pillanatban jön össze a varázslat, spontánul, s nem is kell este legyen se tábortűz.

Horváth Zoli ekkor hozta a zöld sátorlapot az asztal felé. A tavalyig (2010) kitartott, de az idén új kell. Mikor egy reggel a tűzhöz mentem, Erik és Vera még lázasan beszélgettek, s arra gondoltam, itt valami beindult. Jucsu is eljött, ha jól emlékszem hosszú évek óta először. Ez volt az utolsó tábor, ahol Berci egészséges volt - vagyis hát nem tudta még, hogy beteg.

Itt van néhány kép.