Oláhfalu (manapság, valószínű múltját tagadandó-szégyellendő Szentegyháza) határában, a Madarasi Hargitára vezető út mellett volt a tábor. Az út nem volt túl forgalmas, de szinte minden éjszaka jött le rajta egy-két teherautó vagy szekér, fával megrakva. Bizonytalan tulajdonviszonyok voltak akkoriban, az erdők még nem kerültek vissza a közbirtokossság kezébe s lopták is rendesen. Egyik ismerősöm dícsérte a svéd Husqarna druzsbát, hogy milyen csendes - fontos szempont éjszakai portyán. Mára eltűnt a 90-es években létesült alkalmi fűrészüzemek jó része a székely falvakból, ami remélhetőleg annak tudható be, hogy kevesebb a lopott fa.
Mi is portyáztunk éjszakánként, lejártunk a Homoródba rákászni. A falu széli kocsmában meg pisztrángot adtak. De húsban sem volt hiány, úgy látszik hat ember is elkelt a trancsírozáshoz (remélem az Unicumos üveget észrevettétek a kép alján!).
Pál magával hozott egy teleszkópot, valami jeles esemény volt, talán a Jupiter holdjait néztük? Hívatlan vendégünk is volt, a kolozsvári zeneiskola egyik tanára buzgón igyekezett éneket tanítani, mintha pionírtáborban volna, s próbálkozása ki is váltotta a király jogos méltatlankodását. Itt van néhány kép.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.