Idilli táborhely a kajmácai kaszálló, bár kissé kissé lejtős: erdei tisztás, rajta ház és csűr, kis patak, forrás. Közel a beach a Vargyason, autó egy szem se: az út csak jelentős javítások árán járható. Az idő is jó volt, a kaszállón nagyokat fociztunk, lerándultunk az Almási barlanghoz, rallyztunk haza strandról, hogy énekelhessük a Dugni a strand után-t. Volt kád és huncut dugó is, Cserei Árpi faragta.
A királynál fogadni lehetett, ki nyeri a scrabble-bajnokságot s közös erőfeszítéssel a tábor megszerezte neki Tunézia hercegnőjét (nem a fogadásokból bejött összegből!). Biztos forrásból tudom, hogy a király e szavakkal üdvözölte a hercegnőt: Csak meg ne csókolj!
Mindezek ellenére a tábor úgy él az emlékezetünkben, mint Berci utolsó tábora. Előtte még volt ereje szervezkedni: az útat rendbehozták, volt tüzelő, a szekér rendszeresen hozta az élelmet s az italt. Állapotának látványos romlása épp a táborra esett: eleinte részt vett a tábori életben (a scrabble bajnokságon második lett Kerényi Gyuri mögött, nagyon szeretett volna nyerni), de kesőbb csak rövid időre hagyta el a házat, mert erős fájdalmai voltak.
Azt szerette volna, hogy a további táborok mind Kajmácán legyenek. Úgy vélem a király (s mások is) helyesen gondolták, hogy másként legyen: emléke akkor is él, ha Kajmáca nem válik zarándokhellyé. De eltelt immár tizenegy év, lassan visszamehetnénk. A Bardócz felhívására való reagálásokból ítélve (nagyjából semmi) ez nem az idén lesz.
Itt vannak a kajmácai képek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.