Gyönyörű helyen volt a tábor: tágas kaszáló (legelő?), közúttól távol, körben erdő, bővizű patak. Bár Almáshoz tarozik (igaz ez?) mégis Erdőfülén keresztül, a Kormos mentén kellett autóval megközelíteni. 
Gotthárd Jancsi megszervezte szokásos rövidke túráját, s az, hogy késtek a túrázók nem váltott ki ezúttal nagyobb aggodalmat táborban maradtak körében - sejtettük, hogy Jancsi megint alulbecsülte a kiruccanás hosszát. Volt tájfutás is, vagy valami hasonló, térképpel meg ami kell. Vadim Tudort (nackó pályája még felfele ívelt akkoriban) "eltemettük", volt pap s sírtóasszonyok is, ahogy illik. A koporsóul szolgáló piknikláda a tűzre került.
Volt egy vendégtábor is, Helmut nagycsaládos haverjei, saját tűzzel. Vasárnap felhozták a papot misézni s többször szólítottak bennünket is, hogy vegyünk részt. Mivel az érdeklődés mérsékelt volt, egy idő után az unszolás kezdett kínos lenni néhányan átballagtunk az egymás-kezét-fogjuk-s-énekelünk fináléra; a hajlíthatatlanabbja maradt a söre mellett.
Emlékszem Anna itt tette első imbolygó lépteit, sajnos a képet nem találom. A többi itt van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.