Megint egy hely, ahova visszamentünk. Egy folyó- (és patakvölgy) örök átalakulásban van, hol itt-hol ott mos ki víz egy partrészt, s épit máshol. Tizenöt év után az Ilona völgyében is kicsit másként kanyargott a Homoród, de igyekeztünk körülbelïul a régi szakaszon táborozni, bár ezúttal a sátrak a többnyire a jobboldalon álltak. A patak szennyezettebbnek tűnt, rák is kevés volt, s mivel a vizet a közeli itatóból hoztuk néhány nap után a szokásosnál is hevesebb hasmenésjárvány tört ki. A juhász nagy előszeretettel legeltette a nyáját a tábor közelében s szemét a napozó lányokon. 
Kissé kédéses volt, bele merünk-e kezdeni a Szép nyári napba, de eljött a megfelelő pillanat s erőt vettünk magunkon, szorgalmasan nyelve a torkunkba gyűlő galuskát. A Berci sírjához való zarándoklás kezdetét vette, ezúttl még koszorút is kötöttek a lányok.
A fiatalok hosszabb túrát tettek a Hargitára és medvével is talákoztak. A Bogsch Café itt vált intézménnyé.
Itt van néhány kép.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.