Csemetéket ültettünk a gyerekeknek, s bár szar a budiból bőven került a gyökerekre - ráaddásul magasan képzett szállítónk volt - az eredmény nem lett jobb, mint a szállítmány.
Reggeli gombászásból visszatérve fogadott anyám halálhíre. Zita adta a fehér inget a temetésre. Neki is ez volt az utolsó tábora...
Itt vannak a képek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.