"A" tábor

A bánffyhunyadi templomnál gyülekeztünk és onnan gyalogoltunk fel Pádisra, a két autó, Buday Miklós Trabantja és Pogány András Volkswagenje, lépésben követett.

A bogárhátú padkáján, mindkét oldalon, állva utaztunk felválatva, pihenésként és élvezetből. Gelniczky Gyuri viszont szükségből autóba kényszerült, hisz gipszes lábbal nehéz lett volna gyalogolnia: pár hónappal korábban a csíksomlyói búcsún ájtatoskodás helyett lányt kapott a nyakába és valami megzavarhatta egyesúlyérzékét, mert nagyot zuhantak a lejtőn, a Gyuri lábára nézve fádalmas következménnyel.

Első este nem értünk még fel Pádisra s az út mellett táboroztunk, az első tábori estékre oly jellemző fergetes hangulatban (nagy a viszontlátas öröme, még van ital, még van aki igyon).

Másnap, akárcsak az előző évben, a táborhely-kereséssel bajlódtunk, nézeteltérés is volt némelyikünk között: telepedjünk-e le az első alkalmas helyen vagy találjunk jobbat, mely nincs annyira az út mellett, az emberek szeme előtt. Végül az utóbbi nézőpont győzött, találtunk is egy eldugott helyet egy patak partján, amellyel az első napok csendes esői alatt nem is volt nagy baj, de egy kiadós éjszakai zápor során a sátrak egy részét elöntötte a víz. (Utólag sokszor viszonthallottam hőstettemet, amikor is, érezve a vizet a hálózsákom alatt, a Buday Mikós sátrának előterébe költöztem, hátrahagyva feleségemet és öcsémet - lett volna szíven zavarni őket, ha olyan édesen aludtak?)

Pádis gyönyörű, sokat túráztunk, mászkáltunk a barlangokban, de az eső kegyetlenül vert mindvégig; esőben húztuk le a sátrakat is, s örömmel mentünk Felix fürdöre, a termál vízbe, dagonyázni.

Talán húszan lehettünk Pádison? Egyáltalán, az előző évi népes tábor után pár évig szűkült a résztvevők köre. Ez volt az egyetlen tábor, ahol Burus nem volt jelen: izzadt Temesváron a pótvizsgákon.