"A" tábor

A bánffyhunyadi templomnál gyülekeztünk és onnan gyalogoltunk fel Pádisra, a két autó, Buday Miklós Trabantja és Pogány András Volkswagenje, lépésben követett.

A bogárhátú padkáján, mindkét oldalon, állva utaztunk felválatva, pihenésként és élvezetből. Gelniczky Gyuri viszont szükségből autóba kényszerült, hisz gipszes lábbal nehéz lett volna gyalogolnia: pár hónappal korábban a csíksomlyói búcsún ájtatoskodás helyett lányt kapott a nyakába és valami megzavarhatta egyesúlyérzékét, mert nagyot zuhantak a lejtőn, a Gyuri lábára nézve fádalmas következménnyel.

Első este nem értünk még fel Pádisra s az út mellett táboroztunk, az első tábori estékre oly jellemző fergetes hangulatban (nagy a viszontlátas öröme, még van ital, még van aki igyon).

Másnap, akárcsak az előző évben, a táborhely-kereséssel bajlódtunk, nézeteltérés is volt némelyikünk között: telepedjünk-e le az első alkalmas helyen vagy találjunk jobbat, mely nincs annyira az út mellett, az emberek szeme előtt. Végül az utóbbi nézőpont győzött, találtunk is egy eldugott helyet egy patak partján, amellyel az első napok csendes esői alatt nem is volt nagy baj, de egy kiadós éjszakai zápor során a sátrak egy részét elöntötte a víz. (Utólag sokszor viszonthallottam hőstettemet, amikor is, érezve a vizet a hálózsákom alatt, a Buday Mikós sátrának előterébe költöztem, hátrahagyva feleségemet és öcsémet - lett volna szíven zavarni őket, ha olyan édesen aludtak?)

Pádis gyönyörű, sokat túráztunk, mászkáltunk a barlangokban, de az eső kegyetlenül vert mindvégig; esőben húztuk le a sátrakat is, s örömmel mentünk Felix fürdöre, a termál vízbe, dagonyázni.

Talán húszan lehettünk Pádison? Egyáltalán, az előző évi népes tábor után pár évig szűkült a résztvevők köre. Ez volt az egyetlen tábor, ahol Burus nem volt jelen: izzadt Temesváron a pótvizsgákon.

A kérdés pillanatnyilag költői. Én vetettem fel, hogy lehetne Kajmácában a tábor. Ernő pedig azt vetette fel, hogy az idén talán túl nagy lesz a tömeg ahhoz. Egyelőre autóval nem lehet átjutni a patakon, (tavalyi info) viszont az esetleges árvíz valószínűsége zérushoz konvergál. Enikő szerint nem lesz időnk előkészíteni, én viszont töretlenül bízom az ifjakban és e téren jól állunk. Érdekelne e véleményetek, úgy is, mint a véleményetek (érdekelne).

Nos?

A szentegyházai termálfürdőnél gyülekeztünk, a képek tanúsága szerint vidáman lökdöstük egymást a medencébe. Aztán felkeveredtünk, hogy valahol a Vargyas mentén, lehetőleg jó közel az Almási barlanghoz, letáborozzunk. Nem jutottunk túl messzire, hisz a hídakat elvitte a víz (talán évekkel azelőtt?) s autóval, mert volt az is egy-kettő, nem lehetett átkelni a patakon.

Végül a Szelterszen alul, a Kiruly sarka-i iskola közelében az út mentén vertünk tábort, talán el se jutottunk a barlangig. Almásig azért eljutotott némelyikünk, hisz Berci bácsiék fürdőszobája akkor készült és segédkeztünk egy-egy kicsit - vagy csak a pálinkát pusztítottuk?

Számháború gyakran volt, Johnny szívem a sasszemével mindenkit kilőtt a fáról. Mi többiek, akiknek nem volt oyan jó szemünk, a fűben kúszva próbálkoztunk a hadi szerencsével, ami többnyire másfajta szencsét hozott - akkoriban a vécé még nem tartozatt a tábori intézmények közé.

Ezek szerint ettünk is, ami az akkori romániai viszonyok között nem is volt olyan egyszerű dolog - aki odaátról jött hozott magával egy pár extra konzervet meg pár szál kolbászt. Az élelem mindig közös volt s akkoriban még az ital is... A sörbeszerzés bajos volt hisz a sör is hiánycikk volt, Buday Miklós a szentegyházai kocsmárossal ügyesen egyezkedett, s a szokástól eltérően cserüveg nélkül is adtak neki sört.

Itt van néhány kép.

1979-ben a feketetói vásáron őgyelegve egyikünk megszólított egy kaszakövet áruló fickót. Ez az egyikünk Szilágyi Sanyi volt, aki szívesen állt szóba idegenekkel is, s ilyen szempontból nem ártott az a tény, hogy a fickó (Koenig Helmut) láthatóan magyarországi volt... Idővel előkerültek Helmut társai is, Buday Miklós és Szabóky Örs, s este már együtt beszélgettünk a malom körül, ahol ez a kép készült (alighanem az utolsó a malomról, mert hamarosan leégett).

Találhatott a szó Helmuték s a kolozsvári matekesek (ők vannak többségben a képen) között, mert attól kezdve rendszeresen találkoztunk, s persze a táborba is eljött jónéhányunk - a képen jelen levők közül kettő kivételével mindenki.

Szilágyi Sanyi kapocs volt a budapesti bölcséshallgatók felé is, hisz ő ismerkedett össze Nagy Zsoltékkal, Modor Ádámékkal, akik (és barátaik) aztán gyakran jöttek Kolozsvárra s később  a Helmut körül alakuló, segélyakciókat szervező csapatnak is tagjai lettek. S persze a táborozó társaságnak is.

Érdekes(?) lenne feltérképezni ki ki révén került kapcsolatba a tábori társasággal. Kik a csomópontok a hálóban akik révén újabb és újabb emberek ismerkedtek össze? Utólag kétes dolgokat rebesgettek Szilágyi Sanyiról, de kezdeti kovász szerepe tagadhatatlan.  Összehozott embereket, társaság lett, szerelmek, némely házasság is. Néhányuk ott van a táborban, s a gyerekeik is...

Egy találkozás meg idekívánkozik, amikor 1982 tavaszán sikerült Temesvárról elcsalnom Burust Hidegségre, ahol Gizi kezdő tanár volt; ha nem tévedek akkor ismerkedtek össze. De a nagy jelenség Gyímesben Módi volt, aki, bár rövidre vágatta a haját a feltűnést elkerülendő (hisz tilos volt külföldieket fogadni), az nem sikerült neki - nem utolsó sorban világító sárga-kék nyugati esőkabátja okán, mely nem volt éppen a megszokott látvány a hidegségi utcán.

"Egy olyan kép kellene, amelyen
a. rajta vagyok (az sem zavar, ha egyedül)
b. szép, művészi, kifinomult (mint én)
c. nem idealizál, realista (mint én): így nem torzítja el a szikrázóan szép egyéniségemet és az egyéni szépségemet."

Azért az túlzás lenne, ha egyedül...

Az idei táborunk a harmincadik a sorban. Mikor indult nyilván eszünkbe sem jutott, hogy évtizedes távlatokban gondolkodjunk. Egyáltalán nem gondolkodtunk azon sem, milyen is legyen a tábor, amit szervezünk. Csak együtt akartunk lenni azokkal, akikkel már addig is barátkoztnuk, együtt tanultunk, együtt buliztunk. A többi majd megoldódik helyben... 1982-re már volt egy népes baráti társaságunk, sokan közülük ma is rendszeres táborlátogatók. Aztán jöhetett mindenki: barát, rokan, ismerős - a tábor mindig is nyitott volt mindenkinek.

Arra sem gondoltunk 1982-ben, hogy gyerekeink is szívesen jönnek 10-20 év múltán a táborba - egyáltalán nemigen gondoltunk gyerekekre akkor még. S mégis, ha eszembe jut, hogy a Földön talán nincs olyan hely, ahol július végén-augusztus elején a gyerekeim szívesebben tartózkodnának mint a táborban, mérhetetlenül büszke vagyok. Úgy érzem kisebb a távolság a mi generációnk és a gyerekeinké között, mint szüleinké és miénk között volt (én legalábbis el nem tudtam volna képzelni fiatal koromban, hogy a nyár legszebb tíz napján jószántamból azt tegyem, amit a szüleim - bármennyire is szerettem őket). Persze, tudom, hogy nem értem jönnek a gyerekeim táborba, de akkor is - valamit elindítottunk, ami számukra is fontos és folytatható, mely számtalan öröm, élmény, barátság forrása lett.

Ha valami megkülönbözteti a tábort hasonló méretű és jellegű rendezvényektől az a minimális szervezés. Szememben az egyik nagy értéke is. Mondhatja valaki, hogy azokhoz a műsorokhoz, melyek a táborban vannak, nem is kell nagy szervezés... De nem csodálnivaló, hogy az időpontot sem kell kitűzni, (újabban a helyet sem) és mégis összejön több mint száz ember, van üst, fejsze, asztal meg ami asztalra kerüljön - és minden más, ami kell? Az emberek tudják, mit várnak tőlük, és teszik a dolgukat. Ezzel nem azt mondom, hogy mindenki ugyanannyit tesz: bizonyára nagy kapkodás lenne, ha a király vagy Tibi ne lenne a a helyzet magaslatán - főleg a tábor előtt. De mindenki igyekszik segíteni, ritkán szokott ebből surlódás lenni.

Az első közös sátorozás, ahol a maiak közül is ott voltunk páran, 1976-ban volt a Szent Anna tónál - hol is lehetett volna máshol? Aztán sorra bejártuk az Kárpatok vonulatait, de a túraforma nem felelt meg akkora társaságnak, amekkorává harminc évvel ezelőttre duzzadtunk (s volt már mögöttünk egy-két olyan tapasztalat, amikor a lányok hátizsákját is cipeltük a hasizsákként, s abból elég volt).

Ezért lett az a forma, hogy többnyire egy előre kijelölt helyen tábort vertünk s mindvégig ott maradtunk. Többnyire, mondom, mert az első tábori meghívó a Csík-Udvarhely között úton a 25-ös kilométerkőhöz szólt, s azt terveztük az Almási barlang körül táborozunk. Csak azzal nem számoltunk, hogy a hídakat régen elvitte a víz s így be kellett érnünk Kiruly sarkával. Ennyit a szervezésről. A meghívón Veress Péter linómetszete egy hátán frissen kivágott fenyőt cipelő fickóval természtevédő elkötelezettségünk kétségtelen jele volt - ez a fintor fel sem tűnt akkor. A szöveget kolozsvári egyetem Felix-256-os gépén nyomtuk, csupa nagybetű, semmi ékezet, semmi szóköz - aki nem tudja kiböngészni s nem ér oda, nem is érdemli meg. Mindenki odaért... Vajon hányódik-e valahol egy példány az első meghívóból?
 

A tábori honlapunk a, tabor.ro, kissé kifulladt, sok aktivitást nem tapasztalni körülötte. Merem remélni, hogy ennek fő oka, hogy öregecske, nehézkes kezelni, és nem az, hogy a táborral kapcsolatos információ iránti igény csökkent volna.

Addig is míg lesz erőnk egy új honlapot csinálni ez a blog lehetne a táborral kapcsolatos kommunikálásnak az egyik formája. Előnye, hogy egyszerű, felhasználóbarát, ami feltétele az életképességnek. Ha van igény, továbbépíthető, hisz igazából van mögötte közösség is. Hogy nem a Facebook-os csoportot választottam az az, hogy tudom egyesek nem szimpatizálnak az Arckönyvvel.

Mit lehet kezdeni ezzel a bloggal?

A lényeg, hogy közösen építjük, ami nagy előny, hisz nem terhel senkit különösebben. A bejegyzések hozzáférhetőségének különböző fokozatai vannak, akárcsak a tabor.ro-n, többek között lehet publikus vagy csak tagoknak látható anyag - a szerzőre van bízva.

Mindenki írhat bejegyzéseket és mindenki kommentálhatja - ennek feltétele a regisztráció, lásd a jobb oldali menüben az Egyéb alatt. Regisztráció után máris kommentálhatsz, de hogy új bejegyzést kezdjél ahhoz a rendszergazdának meg kell hívnia téged. Ilyen irányú ígényedet küldd a varsagitabor(kukac)gmail.com címre - ez a közös postaládánk. Ha a bloggal kapcsolatosan kérdéseid vannak szintén oda írjál, ezekből szerkesztünk majd egy oldalt, az új felhasználók munkáját megkönnyítendő.

Miről írjunk?

Praktikus teendők a tábor körül? Visszaemlékezés? Linktár a fotóalbumokra? Mivel tegyük emlékezetessé a 30-ik tábort? Legyen-e egy-egy bekezdés minden eddigi táboorra? Ki-ki döntse el maga: írjon új bejegyzéseket és kommentáljon meglevőket.

Legyen indításnak ennyi elég. Remélem sokan bekapcsolódtok az írásba-szerkesztésbe. És terjesszétek a blog-ot, mert a tabor.ro-n bejegyzett epostacímek egy negyede nem érvényes...

Török Ernő