1979-ben a feketetói vásáron őgyelegve egyikünk megszólított egy kaszakövet áruló fickót. Ez az egyikünk Szilágyi Sanyi volt, aki szívesen állt szóba idegenekkel is, s ilyen szempontból nem ártott az a tény, hogy a fickó (Koenig Helmut) láthatóan magyarországi volt... Idővel előkerültek Helmut társai is, Buday Miklós és Szabóky Örs, s este már együtt beszélgettünk a malom körül, ahol ez a kép készült (alighanem az utolsó a malomról, mert hamarosan leégett).

Találhatott a szó Helmuték s a kolozsvári matekesek (ők vannak többségben a képen) között, mert attól kezdve rendszeresen találkoztunk, s persze a táborba is eljött jónéhányunk - a képen jelen levők közül kettő kivételével mindenki.

Szilágyi Sanyi kapocs volt a budapesti bölcséshallgatók felé is, hisz ő ismerkedett össze Nagy Zsoltékkal, Modor Ádámékkal, akik (és barátaik) aztán gyakran jöttek Kolozsvárra s később  a Helmut körül alakuló, segélyakciókat szervező csapatnak is tagjai lettek. S persze a táborozó társaságnak is.

Érdekes(?) lenne feltérképezni ki ki révén került kapcsolatba a tábori társasággal. Kik a csomópontok a hálóban akik révén újabb és újabb emberek ismerkedtek össze? Utólag kétes dolgokat rebesgettek Szilágyi Sanyiról, de kezdeti kovász szerepe tagadhatatlan.  Összehozott embereket, társaság lett, szerelmek, némely házasság is. Néhányuk ott van a táborban, s a gyerekeik is...

Egy találkozás meg idekívánkozik, amikor 1982 tavaszán sikerült Temesvárról elcsalnom Burust Hidegségre, ahol Gizi kezdő tanár volt; ha nem tévedek akkor ismerkedtek össze. De a nagy jelenség Gyímesben Módi volt, aki, bár rövidre vágatta a haját a feltűnést elkerülendő (hisz tilos volt külföldieket fogadni), az nem sikerült neki - nem utolsó sorban világító sárga-kék nyugati esőkabátja okán, mely nem volt éppen a megszokott látvány a hidegségi utcán.