A szentegyházai termálfürdőnél gyülekeztünk, a képek tanúsága szerint vidáman lökdöstük egymást a medencébe. Aztán felkeveredtünk, hogy valahol a Vargyas mentén, lehetőleg jó közel az Almási barlanghoz, letáborozzunk. Nem jutottunk túl messzire, hisz a hídakat elvitte a víz (talán évekkel azelőtt?) s autóval, mert volt az is egy-kettő, nem lehetett átkelni a patakon.
Végül a Szelterszen alul, a Kiruly sarka-i iskola közelében az út mentén vertünk tábort, talán el se jutottunk a barlangig. Almásig azért eljutotott némelyikünk, hisz Berci bácsiék fürdőszobája akkor készült és segédkeztünk egy-egy kicsit - vagy csak a pálinkát pusztítottuk?
Számháború gyakran volt, Johnny szívem a sasszemével mindenkit kilőtt a fáról. Mi többiek, akiknek nem volt oyan jó szemünk, a fűben kúszva próbálkoztunk a hadi szerencsével, ami többnyire másfajta szencsét hozott - akkoriban a vécé még nem tartozatt a tábori intézmények közé.
Ezek szerint ettünk is, ami az akkori romániai viszonyok között nem is volt olyan egyszerű dolog - aki odaátról jött hozott magával egy pár extra konzervet meg pár szál kolbászt. Az élelem mindig közös volt s akkoriban még az ital is... A sörbeszerzés bajos volt hisz a sör is hiánycikk volt, Buday Miklós a szentegyházai kocsmárossal ügyesen egyezkedett, s a szokástól eltérően cserüveg nélkül is adtak neki sört.
Itt van néhány kép.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sze-kultúra 2011.05.27. 13:35:42
a. Modor ott volt Gyímesben, de a haja még hosszú volt. Március 15-ikét jöttek ünnepelni, mert Pesten nem lehetett. Szerintem a helybélieket a haja nem érdekelte különösebben. Akarattal lekéstük a vonatot Madéfalván, Gyímesben helyenként (pl. az udvaromon) lábszárközépig érő hó volt.
b. a hajvágás, a befestés (és a galacsinta) Kirulysarkán volt. Utána Szeredában felöltöztettem székely navétásnak, és elmentünk Lujzikalagorba.
Többet nem írok, mert nem érdemlitek meg.
buruseni 2011.06.03. 12:45:01
A hajvágás tényleg itt volt. Ádám hajtincsét évekig a tábori disznóbőr-nadrágján hordta a (későbbi) Király.
Akkoriban még nem énekeltek a „nagyok” a kicsiknek „Jobb lábat a bal után”-t a lefekvéshez, de egyre szívesebben emlékszem arra, hogy én voltam az egyik kicsi, akinek azért egyszer csak szólt Vilmi, hogy mehet lefeküdni, mert későre jár.
Így a sátorból hallgathattam Johnny-szívemék énekét, s a szokásos nagy beszélgetéseket.
Hallgatóztam s gondoltam én sokmindenre akkor, de arra semmiképp, hogy ez majd így „becsípődik” nekünk és harminc év múlva is pakolom a sátrat és csomagolok, ha közeledik augusztus.